Nos a Qatar Airways igencsak odatette magát. Elég magabiztosan mondatom, hogy az első napunk sikerét részben nekik köszönhetjük, mert a repülőn jópár órát sikerült aludnunk, így nem voltunk teljesen hullák mire megérkeztünk. Az éjszaka a meleg vacsi mellé kaptunk egy tisztasági csomagot is fogkefével, szemtakaró alvóizével, ajakírral, friss zoknival. Zoknival, értitek, ez a közel 2 napos utunk alatt elég nagy ajándék volt,  lévén a legtöbb cuccunk a feladott csomagban volt, hogy minimalizáljuk a cipelnivalót.

Szóval leszálltunk Pattaya nemzetközi repülőterén, ami megadta az első sokkot, mivel ehhez képest a Népliget kb.  maga a burj al arab. :D Minden kicsit lepukkant, kicsit koszos és kicsit tönkre van menve, bodegákból árulják az épület előtt a helyi kajákat, és légkondi helyett állóventillátor van, szalaggal. Azért a helyiek takarítgatnak, csak nem bírják a tempót; általánosságban a lepukkantság nem az igénytelenségből, hanem a pénzhiányból adódik. Nagy kontraszt volt Doha után, az tuti. Az első pillanatban tudtam hogy ez a hely nekem való lesz, szerintem a vigyort a képemről távozásig nem fogom letörölni. :)

 A nemzetközi repülőtér arculata:

Az időeltolódás +6 óra CEThez képest, tulajdonképpen így elég gyorsan véget értek az éjszakáink. :) próbáltunk minél többet aludni emiatt, hogy bírjuk a tempót. A következő repülésig ez egy kínai csoport miatt lehetetlennek bizonyult. Az idegbeteg üvöltözés és rohangálás alapból nem lenne olyan nagy gond, de amikor 50 m2en száz-százötven kínai csinálja ezt, az elég megdöbbentő élmény. Nagyon-nagyon viccesek, annyira szórakoztató volt, hogy filmnézés helyett inkább őket figyeltük. Az érdeklődés kölcsönös volt, ők ugyanis az európai embereket találják ugyanilyen csodabogaraknak. Amint két méternél közelebb kerültek hozzánk (merthogy annál tovább nem néznek semmit és nem vesznek észre), egyfolytában vigyorogtak ránk és mutogattak cukin. :D "és még azt mondják, hogy a hiperaktivitás betegség..." mondta Viktor bölcsen.

A következő repülésünk Pattayából Phuketbe flottul zajlott, utána a transzferszervezés kötött le. Megismertünk egy jópofa olasz lányt, és összefogtunk vele hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást a Patong Bechre való eljutáshoz, ami kB 50 km a reptérről.

Elég gyorsan sikerült egy transzferbuszt találnunk, mindössze 180 Bahtért el is vittek minket a hotelbe, ez kb 7 euro.

Az út már most nagyon izgalmas volt, a főút a hegyeken keresztül vezetett, mellettünk tavakban fürdőző embereket és vizibivajokat láttunk vegyesben. :)

Meg is érkeztünk rendben és gyorsan. A hotelben még nem volt kész a szobánk, így letettük a cuccunkat , és elindultunk kicsit körülnézni. A városban szinte 100 méterenként vannak pénzváltók, rengeteg az utcai kajálda és a kirándulás-foglalós stand. Gyümölcsárus is nagyon sok van,  friss kókuszdiót, ananászt, mangót, duriánt árulnak (ezt még meg kell kóstolnunk mindenképpen). Nagyon kedvesek, mosolyognak, barátságosak, de nem tukmálnak, nem erőszakosak, nagyon-nagyon tetszik az, ahogyan bánnak velünk és egymással. :) Kis pörgősek, kiabálnak, nevetnek, sokat poénkodnak, elég jó a humoruk. Elég lazák, főleg a közlekedés területén. Egy háromgyerekes család simán felül bukó nélkül egy robogóra és csapatják. :D

Az utunk a közeli tengerpartra, a Patong Beachre vezetett. Mivel minden ismerősünk elmondta a tutit hogy mit és hol ne együnk, úgy döntöttünk, hogy az első kajálásunkat egy promenádi utcai bódéban ejtjük meg a földön ülve. Hogy félreértés ne essék, Viktor rákkal töltött rántottát rendelt, hogy teszteljük a határokat. :D Ez egyébként tipikus étel, elég jó ötlet, nagyon ízlett. Itt ettünk:

A kaja közben gyönyörködtünk a tengerpartban, ami pont olyan volt élőben, mint ahogyan a képeken látszik - forró fehér homok, és sekély, meleg tengervíz. Elmorzsoltam néhány könnycseppet, aztán iziben bele is lógattam a lábam Viktorral egyetemben. 

Hamarosan visszatértünk a hotelbe, ahol egy jót pihentünk. Világmegváltó ötletem, hogy kapcsoljuk ki a légkondit az alvás idejére, nehogy visszaessünk az influenzába, nem bizonyult okos ötletnek. Ugyanis két óra leforgása alatt 35 fok és 100 %os páratartalom lett a szobában. Tanulság: légkondi nélkül nem nagyon könnyű itt pihenni. Ezután sikerült véletlenül bezárnom a széfbe az összes iratunkat és pénzünket, mivel nem tudtam a nagy trükköt: a széfhez nem adható meg más egyedi számkód csak az "1234". Biztonsági tanúsítványa kategória: "0X" szint. :D

 A pihenés után elmentünk a partra és meglepődve tapasztaltuk hogy fél 7kor már lemegy a nap. Pár perccel utána már tök sötét van, és ilyenkor már szuperkellemes 20-25 fok körüli a hőmérséklet. Bevettük magunkat az éjszakai forgatagba. Vettünk szúnyogírtósprayt (jó drágán), pár apróságot, majd elkezdtünk kaját keresni. Idézném Viktort :"Én a legputribb helyen akarok enni." Én egyetértettem :D egyébként számunkra úgy tűnik, hogy elég nagy gonddal kezelik a kaját, is, meg a tisztaságot. Szalvétába csomagolt evőeszkőzöket kaptunk, minden tiszta volt, ahol leültünk, szóval nem volt gond eddig sehol. Csak épp minden egy tákolmányban van a nyílt utcán és a tányérokat egy lavórban mosogatják el. Na bumm, mi is így csináltuk régebben, aztán mégis jól vagyunk. :D

Találtunk egy tengeri éttermek sorából álló részt, ahol edényekben sorakoznak az élő halak, rákok, polipfélék, lemérik és azonnal frissen elkészítik őket. Egy ilyen helyre mentünk, és nem is csalódtunk. A totális lelkesedésben berendeltünk minden fogást, és akkora adagokat kaptunk, hogy jó harmadát el kellett hozatnunk, mert lehetetlen volt megenni. Úgy gondoltuk, itt az ideje egy első alkalomnak és adunk a luxusnak, így előételnek osztrigát rendeltünk. (Egyébként ez itt éppen baromira nem volt drága)

 

Szuper volt. Különféle szószokat, limeot és fokhagymát kellett rátenni, majd egészben bekapni a nyers osztrigát a kagylóhéjából. Utána thai levesek, rák, tintahal, dinnye és ananász volt a ráadás. :) Viktor azt mondta , hogy ha csak ez az egy nap történt velünk itt, már akkor is megérte.