Az első két nap után úgy értékeltük, hogy tulajdonképpen mindent megnéztük, ami igazán érdekelt minket, ezért harmadik Bangkoki napunkra egy kis kirándulást terveztünk.

A világ híres látványosságának számít két réges régi piac, amelyek Bangkoktól kb másfél-két órás útra találhatóak. Ezeket szerettük volna megnézni, és úgy döntöttünk, hogy erre szánjuk az egész napot.

A szuperszónikus hotellobbyban kis utazásszervező iroda is található volt, hozzájuk fordultunk hát, remélve, hogy van valami jó buszos kirándulásuk. Egyből kaptunk is egy ajánlatot; elvisznek minket a két piacra meg tigris showra meg krokodil showra is, a cuccainkat az autóban hagyhatjuk, és visszafelé el tudnak vinni arra a buszállomásra, ahonnan a Pattayai buszok indulnak. Ugyanis este már tovább kellett állnunk ide, következő úticélunkhoz. Az ajánlat nagyon tetszett, mert tudtuk, hogy a busszal máris rengeteget spórolunk, ugyanis a megálló messze volt, és már majdnem lefoglaltuk a hoteltranszferes buszjáratot, amikor jött ez a lehetőség. Ráadásul elég baráti árat kaptunk, 1000 Baht/fővel, ez kb. 33 Euro.

El is indultunk reggel a kellemes búcsúreggelink után, amikor a lobbiban jött a sokk;  busz helyett privát sofőr várt ránk, szuperszónikus autóval. Ajjaj. Na mindegy, még ha csak az utazási költséget fizettük ki, akkor sem jártunk rosszul a többi ajánlathoz képest, így belenyugodtunk, hogy kicsit átejtettek.

A sofőrünk egyébként két állásban dolgozott, fő foglalkozása szerint zenész volt. Gyerekkora óta tanult hangszereken, és már az eltartott egy ideig, mire felsorolta, min játszik. Kérdeztünk a családjáról, életéről, kedvesen mesélt is, és mutatott képeket, amin egy thai filmsztárral játszik, akit persze nem ismertünk, de helyi szokás szerint mondtuk hogy hoo háá, ez már igen. :D

Az első megálló az uszó piac volt. Tényleg messzire utaztunk, legalább két óra volt, mire elértünk ide. Itt jött az újabb sokk; jegyár kettőnknek 3000 Baht (90 euro). Anyám borogass. Eddig a maximális jegyárak mindenhol 500 körül megálltak, erre tényleg nem számítottunk. Elmondták hogy sajnos ez ennyi, mert a világörökség része meg a természetvédelmi terület meg minden. Jó. Hát igen, azt mondták hogy elvisznek az úszó piachoz, azt nem, hogy a belépő nincs benne, igazából mikor visszagondoltunk, mindent úgy mondtak el, ahogy történt, nekünk kellett volna tutiból rákérdezni mindenre, de ilyent még soha nem tapasztaltunk, félrevezető volt.  (az utazási iroda neve Siam becsület tours :D) Végülis belementünk a dologba - nem bántuk meg.

Beültünk egy hagyományos fa csónakba, amire egy brutális nagy motor volt hátul szerelve, és kapitányasszonyunkkal ezzel csapattunk a végtelen nagynak tűnő dzsungelen átfolyó csatornák labirintusain.

Szuper volt. :) Az élményt kissé rombolta hogy ez egy lebegő piac - azaz mindenhol árusok, és ugyanazokat a dolgokat árulják mindenhol. Egy idő után már a szuperjól kinéző olajfestményekről is kiderült: mindenhol ugyanolyanok, valószínűleg egy előre megrajzolt mintát festenek ki.

Na mindegy, megmondtuk hogy nem veszünk semmit, aztán röhögött a kapitányunk, mi is röhögtünk, mondtuk benn van a 3000 Baht, menjen lassan, hadd élvezzük ki. :D Utána minden árusnak mondta thaiul “ezek nem vesznek semmit háháhá” (gondolom én hogy ezt mondhatta) aztán jót röhögtek, vigyorogtak ránk, mi meg vissza, kajak élveztük.

Egy megállónk volt, ahol ki tudtunk szállni, mégpedig egy kókuszfarm. Húha. :) Nem semmi volt, ugyanis itt bemutatták, hogyan készül a kókuszcukor. Az érett kókuszból kiszűrik a cukros kókuszzsírt, majd ezt egy nagy kemencében felfőzik. Forrón egy nagy tálba öntik, ahol folyamatos keverés mellett hűl ki. Olyan, mint a vajkaramella. :) Viktor meg is keverhette a masszát - nem könnyű munka!

Na itt hiphop elfelejtettük hogy nem vásárlunk dacból, úgyhogy bekerült a csomagba egy kiló ebből az édességből. :)

Tovább hajóztunk, és a “nagy piactérre” értünk, ahol a hajókb dugójában mindenki egymás mellett evickélve kötött üzletet. Jópofa volt. :) voltak, akik a hajókban kis mobil lángon sütötték a pad thait, azaz a kilönféle feltétekkel (rákkal, csirkével és zöldséggel) és tojással sütött thai tésztát, árultak itt mindenféle egzotikus gyümölcsöt és halat, és persze a sok textíliát és faragott apróságot. Én beneveztem egy kókuszba töltött kókuszfagyira. Erre édes rizst is tettek, és a kókuszból ki lehetett kanalazni a gyümölcs húsát is. Nyamnyam. :)

Tetszett az élmény, tényleg megérte megnézni.

Ezután megmondtam a sofőrnek kedvesen, hogy hékás, azért itt mi nem gondoltuk hogy ennnyit kell mindenre fizetni, és végigkérdeztem, hogy mi mennyibe kerülne, amit mondtak nekünk az utazásszervezők. Igazából a tigris és krokodil show nem volt drága, viszont minket egyik sem érdekelt, így azt mondtuk, jussunk inkább hamarabb vissza Bangkokba, mert még onnét is várt ránk egy három órás utazás.

Ígyhát ezután a vonatpiacra kértük a sofőrtől a fuvart. Ez hatalmas élmény volt! Tényleg a semmi közepén helyezkedik el a hely, és a helyi emberek járnak ide első sorban, kevésbé a turisták. A hely lényege, hogy a piac a vonatsíneken van, mert annyira sok a stand, hogy már máshol nem fér el. Amikor jön a vonat (kb másfél óránként), akkor hirtelen mindenki összepakol és hátraáll, amíg el nem megy, majd vissza minden. :D Kajak jó volt. Itt rengeteg, rengeteg helyi kaját árultak. Halakat, rákokat, büdös dolgokat :D, kész ételeket zacskóban. (általában mindenhol felakasztott zacskókban voltak a leves kaják, a szószok kis mini zacsikban, egy seprűnyélen vagy kampókon. Ezeket imádták a helyiek.)

Az árak itt már kezdték tükrözni a realitást - kB fele, harmada volt minden annak, mint amihez máshol hozzájuthattunk turistaként. Egyébként később kiderült, hogy szándékosan és tudatosan más árak vannak a turisták által megtalálható helyeken, a thaiok máshol vásárolnak.

Szóval miután itt kinézelődtük magunkat visszamentünk a sofőrünkhöz és mondtuk, “Jean, indítson!” :D visszatértünk Bangkokba, ami a rettenetes dugó miatt elképesztően sokáig tartott. A végén mikor már közel voltunk a buszmegállóhoz szóltunk, hogy inkább gyalog mennénk, és kiszálltunk.

Aránylag rövid kutyagolás után simán meg is vettük a buszjegyünket, legalább ezzel spóroltunk, mert magunktól ebbe a megállóba nehéz lett volna eljutni. Rövid kajaszünet után indult is a busz ééééés - 20 perc volt,  mire a dugó miatt ki tudott kanyarodni a megállóból. :D húsz perc…

Na mindegy, végülis 8 után valamivel megérkeztünk Pattayába, eredeti úticélunkhoz. Isten hozott minket itt! :)