Mivel a tegnapi napon a robogós affér miatt nem fért bele minden az időnkbe, így ma ismét hajnali kelés után vágtunk útnak. A robogót csak 11-re kellett visszavinnünk, így elég időnk jutott még egy kis kiruccanásra.

A kiszemelt hely Pattaya egyetlen valóban izgalmas látványossága volt, amit már alig vártunk, hogy láthassunk. Ez az “Igazság szentélye”, egy hatalmas szentély több vallás és a thai kultúra számára.

Az épület a dzsungelszerű erdőből közelíthető meg, és egy lépcsőn a domboldalból lemászva a tengerparton áll. A képek alapján azt gondolná az ember, hogy ez egy több száz éves kőtemplom, pedig nem. :) Valójában 37 éve épül folyamatosan, jelenleg 80 százalékos készültségben van, és kapaszkodjatok meg - az egész fa. Egyedül az alapozásban használtak betont, az összes többi elem az oszlopoktól a födémeken át az utolsó szoborig - minden fa! Még szegeket sem használnak, csak amíg a helyükre nem kerülnek az elemek, ott faékekkel illesztik őket egymásba. Egy ilyen monumentális épületet ezzel a technológiával készíteni teljesen megdöbbentő. Gyönyörű munka, és maga a ház egy szimbólum, hisz a tengeri levegő miatt soha nem lesz teljesen kész, mindig lesz rajta javítani való, ezzel az élet végtelen körforgását szimbolizálva.

Ez nem egy egyszerű szentély, ugyanis több vallás elemeinek a tiszteletére készültek el a termek és azok szereplői, a számtalan fa szobor. Első sorban a buddhizmus két ágának jelképeit mutatja be. Az egyik ág az ismertebb kínai és nepáli filozófia; a lélekvándorlásban és a természeti törvényekben, univerzális erőkben hisznek a követők, és a végső cél a nirvana elérése. A thai és burmai, laoszi ág ezzel szemben kicsit jobban hasonlít a kereszténységre. E szerint csak egy életünk van, és ezt kell méltón élnünk, majd halálunk után a lelkünk tovább él a túlvilágon - megvilágosodott boldogságban és szépségben a mennyországban, vagy csúf, torz pocakos szörnyként a pokolban. A legelső tanítás, hogy önmagunkat kell szeretnünk, mert csak ekkor válunk képessé mások szeretetére. Nekik 5 parancsolatuk van: ne ölj, ne lopj, ne hazudj, élj monogám életet, és ne igyál alkoholt. Elég szimpatikus volt, amíg az ötödiket meg nem hallottam. :)

Ezen kívül a családi egység és a felelősség érzése is fontos a vallásban. Itt kezdtük megérteni, miért alszanak az apró kismajmok éjjel a bazári eladókkal -  egyszerűen egy családi vállalkozásként működik szinte minden, ami így működni tud, és papa-mama-gyerekek éjjel-nappal együtt vannak.

A harmadik vallás a hinduizmus volt. Itt az istenek és az elemek egyensúlya jelent meg a szobrokon, összekapcsolódva a buddhista tanításokkal.

A szentély fő üzenete rendkívül pozitív volt. Az éppíttető üzletember szavai voltak egy táblára vésve, miszerint az igazi bölcsességet és békét csak úgy találhatjuk meg, ha nyitottak vagyunk, tanulunk és megismerjük mások tanításait, és elfogadjuk, hogy az igazsághoz ugyan különböző utak vezetnek, de a cél és a valódi tartalom mindig ugyanaz marad; az egyensúly és az egyetemes béke megtalálása.

Annyira szép volt, és meg is lepett minket, hogy ennyire mélyen érintett ez a hely. Mivel a reggel legelső vezetésén vettünk részt, csak ketten voltunk, turisták nélkül, igazán szuper volt. :)

Itt találtunk pár boldog vigyorgó elefántot is, akiket megfogdostunk és nagy örömmel megetettünk banánnal. Ezeket itt tényleg szerették, babusgatták, úgyhogy végre nem éreztük kellemetlennek a szitut. :) Az elefántlovaglást azért továbbra is kihagytuk.

Az egyik tengerparti kis faragott házikóban beszélgettünk kicsit, egy pár romantikus és örömteli pillanat után Viktor egy fontos kérdést tett nekem fel, és ezen a fantasztikus helyen eljegyeztük egymást! :) Így hát boldog jegyespárként folytattuk a kalandjainkat. :)

Hogy megünnepeljük ezt a számunkra fontos napot, igyekeztünk szuper dolgokkal kitölteni az időnket. Így visszavittük a motort, majd egyből lebaktattunk a tengerpartra, ittunk egy jó hideg sört, és megajándékoztuk magunkat egy utolsó fürdéssel és magunkba szívtuk a trópusi napsugarak erejét.

A parton újabb hihetetlen élményben volt részünk. Kibéreltünk két napozóágyat, ahol boldogan fogyasztottuk el a magunkkal hozott chipsünket (a chipsek naaaagyon jók! Sokszor nem olajban sütik őket, és tengeri herkentyűkből, tápiókából, babból, borsóból készülnek). Mellettünk egy fiatalabb társaság volt, és a hozzánk közel eső szélen egy egyelőre kevésbé sikeres átalakításon átesett ladyboy ült. (ez csak annyit jelent, hogy felismerhető volt, mert a sikeres átalakítás után ugyan senki nem mondja meg, hogy miből lett a cserebogár.) Belőlük rengeteget láttunk, ez itt tényleg egy "hétköznapi" dolognak számít, ők azok a férfiak, akik nőnek érzik magukat, és nőként élik az életüket, összekuporgatott pénzüket műtétekre és kezelésekre költik. Egy pár óra elteltével egyedül maradt, és megszólított minket többé-kevésbé angolul  - nézzétek, ott egy szerzetes a parton!

És valóban ott volt, narancssárga köpenyében állt a tengerparton a napozóágyak és árusok tömegei között, mint egy szilárd oszlop, mosolyogva, és nézte a tengert. Nem ritka látvány a szerzetesek látványa, már hozzászoktunk, hogy motoros taxival járnak (motoros taxi: felpattantok a vezető mögé a robogóra és nyomás. Igen, többen is. :) ), hogy az utcán az árusok közt lavíroznak egyszerű papucsaikban, és persze a monostorokban is szép számmal találkoztunk velük. De akkor, ott a nyüzsgő, forró tengerparton mégis teljesen abszurd, mégis szép látványt nyújtott a jelenléte.

A ladyboy ugyanígy vélekedett. :) Sajnos nem emlékszem a nevére, talán Camilla vagy Hannah, udvariasan bemutatkozott, és megkérdezte, honnan jöttünk, hogy tetszik nekünk Pattaya. Aztán magáról kezdett mesélni, és elmondta, hogy 7 éve él ebben a városban, és az egyik legnívósabb színpadi varieté helyen lépett fel táncosnőként (az igazi nők között, bizony),  viszont mivel itt nincs konkrét szezon, így évi 365 napon nyitva vannak ezek a bárok, és szinte minden nap előadást adnak. Elmondta, hogy most egy darabig nem fog dolgozni, mert ezalatt a 7 év alatt minden este dolgozott, amikor valami fontos ok el nem szakította ettől, és ez hatalmas stressz volt számára. A műsornak mindig kiválónak kell lennie, mert ma már a legolcsóbb jegyet 900 Baht alatt nem is lehet kapni (ez kb 30 euro), így nagyok a műsorral szembeni elvárások. Elmondta, hogy nagyon jó nekem, hogy tudok jól angolul, ő most szeretne jobban több nyelvet megtanulni, mert az a vágya, hogy utazhasson, mint mi. :) A thaiok első sorban ázsiai országokba vágynak, Japánba, Koreába, Tibetbe, vagy Indonézia szigeteire - itt nem mindenhol lehet az angollal boldogulni (nekünk sem volt könnyű), így az adott ország nyelvén is kell valamelyest beszélni, hogy könnyedén eligazodhassanak. A másik fő álom számukra Párizs meglátogatása (ezt másoktól is hallottam), hát személyes tapasztalatból mondom, angollal itt sem lehet sokra menni. :D

Szóval nagyon pozitív és érdekes élmény volt vele beszélgetni, tényleg örülök, hogy megszólított. 

Utána pakolás, készülődés az utazásra, reptéri transzfer foglalás jött - ezeket gyorsan letudtuk. Elmentünk egy búcsúzó masszázsra, ami szintén szuperül sikerült, felfrissültünk kicsit. :) Viktor némi lelkesedéssel vásárolt be a szuper nasikból, ezekből egy jó adagot hazamentettünk: 

A búcsúestünket különlegesen akartuk eltölteni, úgyhogy egy nagyon elegáns étteremben vacsoráztunk. Ezen a helyen egyrészt egy fantasztikus kert volt kialakítva, benne vízeséssel, szobrokkal és rengeteg virággal. A nagy durranás pedig az volt, hogy a színpadon közben tradicionális thai táncokat mutattak be. Ezt én nagyon szerettem volna látni, úgyhogy szuper volt, hogy itt eszegetés közben ilyen szép környezetben lehetett benne részünk.  Mivel direkt a színpad elé foglaltunk asztalt, így nagyon látványos élmény volt.

Egy nagynak tűnő tengeri tálat rendeltünk nagyobb rákfélékkel, kagylókkal, tintahallal. Finom volt, de utána kellett még egy sültkrumplit kérnünk, hogy jól lakjunk, és hát árban meg… igen borsos volt. Úgyhogy megegyeztünk abban, hogy jó dolgok ezek, de jobb, ha egytálételben vannak benne, mert így önmagukban nem túl táplálóak, és sokat kellett küzdeni minden falatért. Kedvesen megtanították nekünk, hogyan kell enni ezeket a dolgokat. (volt olyanfajta rák, amit még soha nem is láttam, nem hogy megpucolni tudtam volna)

Szóval csodálatos napunk volt, szép zárása az itteni élményeinknek. Örökké emlékezni fogunk rá. :)