Kicsi vidrák kalandjai

Kicsi vidrák kalandjai

Sátrazás az Alpokban - 1. Nap

2018. augusztus 16. - B. Rita

Hurrá, ismét nyaralunk! :)

A mostani kirándulás legfőképpen a kikapcsolódásról fog szólni így most egy rövidebb és kevésbé kultúrsokkos beszámolót tervezünk írni. A terv 5 napot eltölteni Salzkemmergut régiójában , kihasználva a bringázásra és kirándulásra adódó lehetőségeket.

Bécsből reggeli pakolás után két utas társaságában indultunk. Az egyik egy kicsit fura szíriai szőke kék szemű pasi volt, aki 6 éve él Németországban. Ő nem tudta pontosan hogy hova akar eljutni, így hagytuk az eredeti terveinket rugalmasan módosítani hogy ki tudjuk őt tenni egy alkalmas helyen. 

Így egy lassan elhúzódó egyeztetés után véletlenül kerültünk Sankt Gilgenbe, a Wolfgangsee partjára. Gyors google keresés után rájöttünk, hogy pont itt található a több, mint 50 éves hegyi libegő, amit egyébként is szerettünk volna megnézni, így ez lett az első úticélunk.

Ide érkeztünk hát még, cuccokkal, örömmel:

 img_20180811_124102_hdr-1600x1200.jpg

Már az út is nagyon szép volt, és a hegyek között fekvő tiszta tavak látványa is fantasztikus. Összeállítottuk a hegyi túlélőcsomagunkat is, és nekivágtunk az első kalandnak.

 img_20180811_124035_hdr-1600x1200.jpg

Irány a jegyvásárlás, és itt máris beleütközünk az első akadályokba - mégpedig pár száz tolakodó, hangoskodó kínai személyében. Lelkesebb törzsolvasóink tudják, hogy milyen viszonyban vagyunk a kínai csoportokkal - hát ez most sem változott meg, úgyhogy a sorban állás közben máris elfáradtak az idegeink.

A felvonók látványa és a nagy izgalom természetesen kárpótolt a tolongás kellemetlenségeiért. A kis felvonóház nagyon hangulatos, és minden az építés idejéből, 1957-ből származik - a csempétől, a székeken át, minden megmaradt olyannak, mint ahogy annak idején építették, természetesen gondos karbantartás következményeképp.

Hamarosan be is ülhettünk a kis fülkékbe, amik nem kevesebb, mint 1200 m magasságba vittek fel. A felvonó 2,7 km hosszú, és ez alatt a hatalmas táv alatt mindössze 5 oszlopa van - az első 800 méter távolság környékén, így az ember tényleg úgy érzi, mintha repülne... A pillérek közötti táv olyan nagy, hogy a felvonó sodronya teljesen behajlik, és a szemben haladó kocsik egyensúlyozzák ki egymást - tényleg egy élmény volt magát a szerkezetet is megfigyelni.

Kb. 15 perc alatt fel is értünk a Zwölferhorn nevezetű csúcsra. Egészen pontosan ide:

https://www.google.at/maps/place/Zw%C3%B6lferhorn/@47.7550719,13.3515118,3040m/data=!3m1!1e3!4m13!1m7!3m6!1s0x4776ba512bd13aa5:0xa32803a30fa61b1f!2sZw%C3%B6lferhorn!3b1!8m2!3d47.7333333!4d13.35!3m4!1s0x4776bae468d9980f:0xf838a1578d810f77!8m2!3d47.7425178!4d13.3514678

 

A hegyen igazi jó turista módjára egyből elfogyasztottuk az ebédre szánt szendvicsünket, és így tele hassal vághattunk neki a lefelé vezető útnak, ami elárulom, néhány szorzóval több volt, mint a légvonalban megtett kb. 3 km. :D A lefelé vezető ösvények általában jól járhatóak voltak, de volt, ahol a kalandosabb utat választottuk, és óvatosan ereszkedtünk lefelé. A kilátás a Wolfgangsee tóra fantasztikus , időről időre kilátópontokba botlik az ember. A domb lankásabb részein tehenek és szamarak legelésznek, és mint ez Ausztriában szokásos, útközben legalább 2 hegyi vendéglőben falatozhat és sörözhet a teli pénztárcájú turista.

Kellemes utunkról képeket a következő galériában találtok:

 Nos, hát erős kezdet volt, nagyon-nagyon tetszett mindkettőnknek a hely, és bár csak lefelé mentünk, az is eléggé fárasztó menet volt.

Miután leértünk, autóval a szomszédos Mondsee tó felé indultunk, amitől nem messze található a campingünk. A szálláskereséssel kapcsolatban két hete rengeteg nehézségünk adódott, mert a közeli régióban ez volt az egyetlen egy camping, ahol még tudtunk sátorhelyet foglalni - és valóban, az összes camping előtti bekötő úton sorban láttuk a "betelt" feliratokat. A Mondsee- Wolfgangsee- Attersee hármas tócsoport maga egy turistaparadicsom - a gyönyörűen tiszta vizű tavak mellőzik az alpoki édesvizek ama sajátosságát, hogy nyáron is kibírhatatlanul hidegek legyenek - kiváló kavicsos strandok és nagyon kellemes vízhőmérséklet jellemzi őket. A körülölelő hegyek és a tavak felszíne közt 1000-1800 m szintkülönbség van, így a túrázási lehetőségeket halmaza szinte kimeríthetetlen a kellemes sétától a profi falmászó szintig.

Na ezt nem csak mi vettük észre, szóval ezzel sajnos nyári Balatonra hajazó zsúfoltság is társul, és persze még az osztrák színvonalhoz képest is néha bicskanyitogatóan magas árak. Legközelebb már ezzel is számolunk, így nem ér majd meglepi.

Mindig elkezdem írni a blogot, aztán amikor ránézek a térképre, egyből elszalad 10 perc azzal, hogy nézegetem, ahol voltunk, meg hogy hova kéne még menni... Nagyon jó hely TÉNYLEG :D

Tehát megérkeztünk a híres neves campingbe. Ez a hely a városokon kívül van Mondsee-től nem messze, és néhány "dombon" keresztül kell jutni egy kellemes hegyi úton, hogy az ember rátaláljon az erdő mellett megbújó táborra. Ez az itt ni:

https://www.google.at/maps/place/Camp+Mond+See+Land/@47.8670724,13.3046418,501m/data=!3m2!1e3!4b1!4m7!3m6!1s0x4776a17d1c82ddf7:0xcd63fd2907148165!5m1!1s2018-09-16!8m2!3d47.8670724!4d13.3068358

Nem titkolt célom volt, hogy Viktorral megszerettessem a campingezést, mivel eléggé eltérő gyerekkori emlékeink voltak erről a dologról, és meg voltam győződve róla, hogy imádni fogja a dolgot. :) Ennél alkalmasabb helyre nem is jöhettünk volna - a campingben mosoda, konyha, szuper új szaniterek, privát zuhanyzófülkék, medence, napozóterasz, étterem, csocsó, biliárd, horgásztó és nagyon kedves személyzet és vendégek vártak. A gyerekeknek hatalmas játszótér is volt, és hozzá tartozott egy Robinson-völgy fantázianevű erdős terület szépen kiépített sétányokkal, padokkal, tűzrakó hellyel, kis patakkal. Szóval tényleg nagyon felszerelt, szuper kis hely, nagy szerencsénk volt, hogy ezt fogtuk ki. A férőhelyekről nem hazudtak - az érkezésünkkor ez is teljesen fullon volt.

 Hogy komfortunkat tovább fokozzuk, kölcsönkértünk egy nagyobb méretű sátrat, és bevásároltunk matracokból is, így tényleg szuper tábort vertünk magunknak. 

 

Első napi költségeink: Parkolás 4 Euro, felvonó csak felfelé (!) 2x18,50 Euro (ouch..), Sparból kaja estére és a kövi napra : kb. 22 Euro, 1 db életmentő kávé kb. 2,5 Euro
Camping 4 napra helyi adóval együtt: kb. 130 Euro

Mint látjátok, hiába eszik babkonzervet az ember, ezt a nyaralást nehéz minimum költségből kihozni. Amúgy a babkonzerv szuper volt... :)

A bejegyzés trackback címe:

https://vidracsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr7414175149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása