Thaiföldön a forgalom igazán egy őrült dolog. Hasonlóan, mint ahogyan Törökországban láttuk, mindenki megy mindenfelé, nincsenek igazán sávok, és hatalmas a forgalom. Hajnaltól késő éjjelig futkosnak az emberek A-ból B-be, a nagyobb utakon így folyamatosan dugók vannak. Jó módszer ezeknek kikerülésére a motorozás, amit már említettem is, illetve egy továbbfejlesztett változata, a tuktuk. Ez egy motorból átalakított 3 kerekű platós járgány, amivel könnyebben lehet szállítani a rengeteg kaját meg embert. Mivel elég jópofa dolog, és a forgalomban könnyebb vele lavírozni, mint egy autóval, így jelenleg taxi helyezt a turisták kedvencévé vált. Akár 5-6 ember is beugorhat hátra és már lehet is csapatni a szélben. Az ára elég borsos, de még mindig valamivel olcsóbb és gyorsabb a taxinál. Mi úgy gondoltuk, ezt az élményt meghagyjuk későbbre, mivel bérelt motorunk volt.

Ezt az élményekkel teli két nap után azonban le kellett adnunk, és szépen visszabattyogtunk a hotelbe. Este ugyanis 10:25-kor indult a gépünk Bangkokba a tőlünk kB. 40 km-re lévő reptérről.

Foglaltunk is két helyet a napi utolsó minibuszos transzferjáratra. Erre elég jó árat ajánlottak mindenhol, mindössze 150 Baht (kB 5 Euro) per fő, és a saját hotelünkben vesznek fel, majd letesznek a reptéren. A járat 7-7:30 közöttre volt várható a hotelünkhöz, mivel több embert is fel kellett venni, így a nagy forgalomban nem lehetett pontos idővel tervezni.

Így 6-ra szépen visszatértünk a hotelbe, és gondoltuk még lemossuk magunkról a tengert meg a port, írunk egy jó blogbejegyzést, és indulunk.

Amikor odaértünk, gyorsan chekkoltuk, hogy megvan -e minden iratunk, beszállókártya, stb. Na itt jött a sztori izgalmas része, ugyanis Thaiföldre vízumot is kell igényelnie a külföldi utazónak. Ennek a menete rendkívül egyszerű, amikor landoltunk, egyszerűen ki kellett töltenünk egy nyomtatványt a reptéren, amit lepecsételtek, és az egyik felét odaadták nekünk. (Az érkező repülőjáratok kijáratánál mindössze 3 db lánccal rögzített toll állt a több száz leszálló utas rendelkezésére, elképzelhetitek, milyen büszke voltam, amikor a táskámból előhúztam még hármat :D) Amit megkaptunk végül, az egy kB 4x7 cm méretű kis cetli, ezt kellett magunknál tartani. Nos a vidracsalád egyik tagjának (hm Viktor) ez valahogy elkerülte a figyelmét, úgyhogy kitört a pánik. Mindent kipakoltunk a lobby padlójára, hisz már kicsekkoltunk, a csomagjaink ott várták az indulást, nagy kutatás, túrás.. Nincs meg. Rohantam a recepcióshoz hogy most mi legyen, hát nem sokat tudtam meg. Itt ütköztem újra a sajnálatos problémába; angol nyelvvel sajnos itt nem könnyű boldogulni. A szegény fiú nem igazán értette a problémánkat, sem azt, hogy egy órán belül jön értünk a reptéri transzfer, és a repülés során be kell majd mutatnunk a vízumot. A szar wifin (már bocsánat de ténlyeg mindenhol szar volt), egy 10 perc alatt kikerestük a magyar konzulátus telefonszámát, és felhívattuk a recissel, persze este negyed7kor már nem vette fel senki. Akkor legyen a rendőrség, felhívta őket nekem, beleszóltam angolul, de azt mondták hogy hívjam a 911et inkább. :D na mondom ezért erre mégsincs szükség, beszéljen a csávó velük thaiul. Kedvesen próbált segíteni, mint egyébként mindenhol mindenki Phuketben, tök segítőkész volt. Végül megértette mi a szitu, a rendőrségen azt mondták, hogy be kell mennünk.

Na ekkor jött a tuktuk. :D Mivel fogalmunk sem volt,  hogy visszaérünk-e a fuvarig, így bevágtuk a 30 kilónyi csomagunkkal magunkat egy járatba, és csapattuk az őrsre.

Itt a kevés angoltudás ellenére ismét rendkívül segítőkész emberekkel találkoztunk, és nem telt el 5 perc, máris a kezünkben volt egy thai nyelvű papír, amivel igazolhattuk az irat elveszítését (vagy repjeggyel együtt történő véletlen kidobást), és a reptéren kérhettük a vízum pótlását.

Remek, gyorsan kerestünk egy tuktukot, vissza rohanás a hotelbe, hogy elérjük a transzfert, 400 baht (kb 13 euro) extrával megúsztuk a fordulót, tök jó. Beestünk pontban 7-re, megittunk egy három liter vizet, és kiültünk a hotel elé várni a transzfert, mint két macska.

Ahogy említettem, a járatunk 10:25kor indult, a csomagfeladás kapuja 1 órával előbb zárt. Mindez tőlünk jókora távra. A transzferesek azt ígérték, hogy a minibusz kB 1,5-2 óra alatt ér oda, de a forgalomtól függ, a privát taxi pedig 1 óra alatt lenne ott. Hát felidéztük a reptér képét a legelésző kecskékkel, és azt mondtuk hogy jóó lesz a minibusz, hisz 5 perc a luggage drop, biztonsági kontroll és boarding összesen. Aztán rájöttünk, hogy az a Pattayai reptér volt, ahol átszálltunk. :D Mindenesetre már idegállapotban voltunk, és a 7 órai indulás kicsit ilyen izgulós döntés volt alapból, de azt mondtuk, hogy ha lassúnak ígérkezik, akkor max fogunk egy taxit. Délután a tengerben ülve latolgattuk, hogy hány százalék rá az esély, hogy nem lesz jó a minibusz, és megegyeztünk kb. 5-ben.

Hát az nem olyan kicsi, úgyhogy kidobtuk a kockával, a busz nem jött. Úgy szaladtunk minden lelassító minibusz elé, mint morzsa a gazdája után, de nem jártunk sikerrel. Ismét nagyon sokan kiröhögtek minket (ez gyakori volt, imádtuk) Visszatértem hát kedvenc recepciósomhoz hogy hívja az ügynökséget iziben, mert már 7:40 körül volt. Meg is tette, már nem próbálkoztunk az angollal, ő mindent elmagyarázott a telefonban. Pár percig tartott, mire a telefonos operátor visszahívott, és megkérdezte, mikorra kell odaérnünk. Erre képzeljétek el - elnézésünket kérte, és azonnal küldött egy privát sofőrt! 8-ra már ott is volt, egyből mondta, hogy semmit nem kell fizetnünk, ugrás a kocsiba, és irány a reptér. A csúcsforgalomban és dugóban annyira igyekezett a sofőr, hogy kB 50 perc múlva már a reptéren is voltunk. Járt a borravaló a recisnek és a sofőrnek is!

Szóval megúsztuk a kalandot, a hihetetlen segítőkész és jól szervezett thai emberek segítségével. A repülésünk is nagyon sima volt. A csomagleadás, a kontroll, minden totál simán megy mindenhol, sehol nem kell várni, minden info fix a kapunyitások időpontjáról, minden tök pontosan működik, és nagyon udvariasak.

A repülőutunk is remek volt, tiszta időben szálltunk le Bangkok felett, ami egy óriási élmény volt. Ekkora várost és ilyen forgalmat még soha nem láttunk. Volt egy olyan hosszú egyenes út, aminek a repülőről sem lehetett látni a végét, és a tiszta időben olyan volt, mintha a vége az égbe tartott volna, akár egy festmény.

A leszállás a megszokott thai ütemben zajlott - konkrétan a csomagunk előbb az átvevőszalagra ért, mint mi, sehol egy percet sem várakoztunk. A jól követhető információs táblákon a taxicentrumba tartottunk, ami szintén egy nyerő ötlet. Éjjel fél egykor egy fiatal munaktársnak semmi más dolga nem volt, minthogy köszöntse a taxikhoz érkező utasokat, és egy automatából számot húzzon nekik, hogy a kezünket se kelljen megmozdítani. :)

A centrumban pár perces várakozás után egy operátor felvette az adatainkat, és a csomagjainkat már fogta és vitte is a taxis, hogy indulhassunk - mindezt az eddigi legkorrektebb áron. Több, mint 30 km-t tettünk meg a hotelig, és 250 Bathot fizettünk a reptéri adóval és az autópályadíjjal együtt. (ez 8 euronak felel meg)

Annak érdekében, hogy a szegény olvasó ne maradjon kép nélkül, etetésként beszúrom a délelőtti strandos képeinket, ahol a vitorlásokat és az ezernyi hatalmas színes halat láttuk, de ezt a poszt nem erről szól :D:

Szóval vissza a bangkoki éjszakára. :D Ez egy taximeteres taxi volt, azaz km alapján fizettünk. Ezután is mindig ilyen opciót kerestünk - hát nem találtunk! Csak fix áron voltak hajlandók szállítani a taxisok és a tuktukosok, nyilván mert kb. úgy kétszer ennyit kérhettek, de egyszerűen a városon belül nem akartak rövidebb távokra pár Bathért elvinni. Kár.

Végre megérkeztünk úticélunkhoz; a baiyoke sky hotelbe, mely Thaiföld legmagasabb hotelje, és egy időben a legmagasabb épület is volt. Most is elég előkelő helyet foglalhat el a sorban; óriási hegyes csúcsként emelkedik a város felé, és a kilátás szavakkal le sem írható.

A recepció hatalmas; kávézó, gyümölcsbár és golfpálya található a fogadószinten a lobbik és liftek mellett. Ez a 18. emeleten van, alatta soksok szintes garázs és kiszolgáló szintek.

Ez itt a hotel ni:

A check-innél kiderült, hogy nem vonták le a hitelkártyánkról a pénzt (sajnos ezt csak a hónap végén tudjuk ellenőrizni, és a booking oldalán nem volt egyértelmű, hogy hogy lesz a fizetés). Mivel már éjjel 2 körül volt, nem nagyon számítottak az érkezésünkre, és nem volt már az általunk foglalt szoba - így hát kaptunk egy lakosztályt, hoppá. :D

Eléggé örültünk. :) A “szobánk” kB olyan méretű, mint a Bécsi albérletünk, talán egy cseppnyivel nagyobb, és a 32. emeleten található. A hotel nagyon érdekes hangulatot (és szagot) áraszt, ugyanis az ember látja, érzi, hogy itt bizony luxus van kéremszépen. KB. a 80-as évek végén épülhetett a ház, a legkiválóbb anyagokból, bútorokkal, szőnyegekkel, a kor ízlésének megfelelő luxusminőségben. Azonban amióta átadták a kulcsot és átvágták a vörös szalagot az ajtó előtt, bizony bizony egyetlen petákot sem költöttek rá. A szobánkban erős cigi szag volt, ami zavart, és sok helyen látta az érzékeny (és a kevésbé érzékeny) szem, hogy lenne mit csinálni. Ezt hamar feledtette a kiváló szolgáltatás, a rendkívüli tisztaság, és a felszereltség. A 20. Emeleten szabadtéri medence, a legfelső szinteken, a 77. és a 84. emelet közt pedig több kilátó, 4-5 különféle luxusétterem, mini múzeum, bevásárlási lehetőség, bárok vártak. Igenigen, ez már valami! :)