Második Bangkoki reggelink után feltöltődve indultunk kalandozni. A királyi palotát akartuk megnézni, és úgy sikerült kibogoznunk, hogy egy buszjárat el is vinne oda. Elmásztunk hát a legközelebbi buszmegállóig (1,5 km), és vártuk a következő járatot (20 perc), majd felpattantunk, hogy bejussunk az úticélunkhoz (19 megálló). A főúton. Totál dugó, de a busz valamennyi prioritást élvezett. Egy kedves utas hölgy önként odajött hozzánk hogy segítsen eligazodni az úticéllal és a kalauzzal kapcsolatos kérdéseinkben. :) Útközben kiderült, hogy másfelé megy a járat, így nem teljesen oda érkeztünk, ahova szerettünk volna.

Mint kiderült, ez a legjobb, ami történhetett velünk. Ugyanis a leszállás pont egy állami park mellett volt, amire így véletlenül bukkantunk. Úgyhogy megcsodálhattunk ismét rengeteg nagyon érdekes növényt, virágot, köztük a rajzfilmekből ismert tündérrózsát, aminek akkora “levelei” úsztak a vízen, hogy én kényelmesen keresztbe ráfeküdhettem volna. Itt rengeteg szelíd mókus és madár is volt,  jól éreztük magunkat.

Na menjünk a palotába már végre, gondoltuk hirtelen. Ismét fél óra gyaloglás a napon, mire a fal mentén eljutottunk a bejáratig. A vége felé a katonák tájékoztattak, hogy valamilyen ceremónia van, és csak déltől lehet bemenni a látogatóknak. Na jólvan, hát akkor kezdjünk magunkkal valamit, hagytuk hogy leszólítson egy tuktukos. :) Mondtuk, hogy a folyón a komphoz akarunk elmenni, de nem teljesen értette, úgyhogy egy másik kikötőnél tett le fillérekért, ahol egyből privát hajózásra akartak minket rábeszélni. Nyilván vele volt megegyezésben, hogy oda viszi a hajózni vágyókat. Hát mondtuk hogy nemnem, mi bizony buddhista templomot akartunk látni, úgyhogy nem kértünk a jóból.

Inkább kinéztünk egy másik nagy monostort, ami gyalogos távolságra volt, visszafelé a palota irányában. Nem tudtuk, de ez egy olyan hely volt, amit amúgy is látni szerettünk volna, csak nem volt a prioritások közt. Ez egy hatalmas buddhista monostor a híres fekvő Buddha óriás szobrával. A szobor mintegy 15 mérer magas, és több, mint 40 méter hosszú, egy saját épülete van.

Rengeteg túrista volt, ment a selfie harc, nehéz volt átélni a hely szellemét. :D Itt tanultunk egy hagyományos jóslási módszert. Egy tálkában megszámozott pálcikák vannak. Ezt el kell kezdeni rázni, és amelyik pálcika először kiesik, annak a számnak megfelelő, előkészített jövendőlés lesz ránk érvényes. Elég sok pálcika van, szóval a lehetőségek tárháza állt előttünk. Itt kiderült, hogy mindkettőnkre vár még valami jó az életben, és a betegek meggyógyulnak, ennek Viktor különösen örült. :)

Nekem nagyon tetszett a hely, úgyhogy elindultunk kicsit kalandozni az épületek között. Ahogy kiértünk a fő látványosságok köréből, rögtön élvezhetővé vált az egész, mert 30 méternél messzebb nem sokan merészkedtek a 10 ezer emberből, úgyhogy eltöltöttünk itt egy kevés időt, jól éreztük magunkat. Sok-sok szentély, arany Buddha szobor, csempézett, díszes termek vártak ránk.

Na most már tényleg nagyon akartuk látni a palotát. Fél óra séta a fal mellett. :D ismét a bejáratnál voltunk.

Ami ott fogadott, az rendkívüli volt. A felrúgott hangyaboly ehhez képest lópikula - csak itt hangyák helyett kínaiak voltak. A hangszennyezés nehezen volt tűrhető. Negyed óra sorbanállás után bejutást nyertünk a ruhaellenőrző pontig, ahol kis sunnyogással átjutottunk, majd még negyed óra, mire az elképesztő tömegben a szelfibotok és napernyők között a jegyvásárláshoz jutottunk. 500 bath per fő. Anyám borogass. (18 euro) Azért hogy a tömegben nyomorogjunk? Áh… elindultunk kifelé, hát nagy kaland volt. :D pár perc, néhány napernyőszúrás, elkerült köpet, és két szájból szájba üvöltés után távoztunk a színről. :D

Mi kalandvágyóak vagyunk, és szeretjük magunkat kicsit szívatni, vagy nem tudom, de ezután eltuktukoltunk a bangkoki China Townba, hogy még több kínait lássunk. :D még sosem voltunk kínai negyedben, hát ezt is kellett tesztelni. Pont olyan, mint Bangkok többi része, csak kicsit több a lampion. :D piac, kaja, emberek és piac.

Egy specialitása van; a kínaiak arannyal kereskednek errefelé, ezért különösen érdekes látvány, ahogy a lepukkant házak közötti ékszerüzletekben kampókról és rudakról kilós méretű aranylánc-kötegek lógnak.

Találtunk egy szép kínai szentélyt, itt szintén nagy örömmel és kedvességgel fogadtak, mikor bementem és mondtam hogy nem ismerem a vallást csak nagyon szép és meg akarom nézni a szentélyt. Viktor is bekukkantott, szép kis hely volt.

Szerettem volna kipróbálni a sky traint, a felüljárón futó vonatot, így a legközelebbi metró felé vettük az irányt, ami bazi messze volt, úgyhogy a délután maradék része a hazajutással telt ismét. :) A metro és a sky train nem kifejezetten modern, viszont belépés előtt mindenhol fémdetekoron kell áthaladni, és a rendőrök a táskákba is néha belenéznek. Árban sem kifejezetten baráti - a tuktuk árak kB. fele lehetett hazajutni.

Rápihentünk az estére, majd tuktukkal bementünk kicsit szórakozni, iszogatni - ilyen helyen vétek 6 óránál többet alvásra pazarolni. :D

Este visszaérve a hotelben felmentünk a kilátóra, és rácsodálkoztunk a felfoghatatlan méretű városi nyüzsgésre. Gyönyörű,  tiszta idő volt, így nagyon messzire elláttunk -a város minden irányban a látóhatáron túlnyúlt. Már ezért megérte eljönni. :)